Time to say goodbye

Néha írok, néha nem ilyen búcsú-posztot a naplóimba, most azért szükségesnek érzem. Ez volt az eddigi leghosszabb naplóm, megérdemli. Nem tudom folytatni, mert azt érzem, betelt. Egyszerűen nem tudok az azonosulni azzal a Tamival, aki elkezdte ezt írni. 127 bejegyzés alatt annyit változtam, annyit fejlődtem, annyi minden történt velem, hogy ahányszor csak megnyitom, elfog a nosztalgia. Emiatt nem is írtam mostanában, mert mindig amikor akartam, elkezdtem visszaolvasgatni, és vagy röhögtem vagy siránkoztam magamon. Természetesen meg fog maradni, hogy a jövőben ugyanezt tehessem, csak most "felkerül" a polcra, a többi naplóm mellé. Szóval a nyári élménybeszámoló második része sajnálatos módon elmarad.

Nade! Írás nélkül természetesen nem élet az élet (legalábbis az enyém), tehát máris van újabb blogom: sokkal közelebbinek érzem magamhoz, rengeteg új kihívást jelent (például, hogy nyelvet váltottam), új dolgok vannak, de a lényege tulajdonképpen megmaradt: én! Azta, hogy ez milyen beképzeltnek hangzik. De amúgy nem, mármint mindenki saját élete főszereplője, én csak úgy érzem, le kell írnom dolgokat, és egy ilyen icipici szegmenst a világból jogom van csak nekem uralni mindenféle megbánás és bűntudat nélkül. Máshol nem, de legalább itt én voltam/vagyok/leszek a főszereplő.
És ezt nem erőltetem rá senkire.
Sokat gondolkoztam, hogy most megosszam-e az új blognak a linkjét, de igazából eddig is-innentől is mindenki saját felelősségre saját döntésből olvassa csodálatos dolgaimat, és ezt nem veszem el senkitől. Meg azért igyekszem úgy írni, hogy jó legyen olvasni.

Szóóóval, ha valakit továbbra is érdekelnek a túldramatizált írások a hülyeségeimről: íme.

/hihetetlen, hogy annak, hogy Bloggerről Wordpressre váltottam ekkora szentimentális jelentőséget tulajdonítottam. Tényleg tökéletesen megértem, ha valaki erre már nem kíváncsi./
//akartam berakni egy képet az összes naplómról egy kupacban, de tekintve, hogy a jelenlegi csodatelefonom úgy fényképez, mint egy kavics, egyelőre hanyagolom. Majd bepótlom, amikor megkapom az új telót.//