Kicsit több mint 1 hónapja szabad ember vagyok, amit nagyon élvezek, és most hogy nagyjából minden sorozatot befejeztem, itt az ideje egy kis összefoglalónak.
A legjobban egyértelműen az alvás hiányzott. Jó ezt biztos mindenki érti, de az, hogy nem ébresztőre kell hajnalban kelnem, hanem akkor és addig lustálkodva, amíg én jónak érzem... na ez értékes. #gratefulforthelittlethings
Július elején pár napig vidéken voltam Ritáéknál, ami nagyon kellemes volt. Kiugrottunk 1 napra VOLT-ra (na jó, ez olyan spontánnak hangzik, pedig valójában már elég rég megvolt a jegyünk), ami... hát egy apróbb incidenst leszámítva szuper volt. Sok ismerőssel találkoztunk, vízipisztolyoztunk (festival essential), délelőtt 11-től ittunk. Jajj, nem tudom írjak-e ezekről a véletlen találkozásokról... idén is találkoztam a Voltos Szerelmemmel, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, és annyira örült nekem! Szóval, ha így haladunk, pár év és házas asszony leszek. ;)
Koncertek terén hát számomra egyértelműen a Bastille volt a fő vonzóerő, és amellett, hogy már az első szám előtt a dehidratáció szélén álltam, azért végigüvöltöttem, voltam kétszer is nyakban, és most is imádtam.
A buli is jó volt, találkoztunk egy rakat sotéssal, és nagyjából 5-ig táncoltunk. De olyan szokásosan teljes erőbedobással, miközben már csak részegek lötyögtek körülöttünk. Aztán a hazaút hihetetlen hosszúnak tűnt (félrenavigáltak minket -.-), meg azért már elég fáradtak voltunk.
Aztán nem sokkal később mentünk nyaralni Laurával, apával, Macussal, és a 28 éves fiával, Bencével. (Hú, sikerült ezt a mondatot leírni minden gonoszság és indulat nélkül) Hát kezdjük anya reakciójával: miután elmondtuk neki ezt a tervet, egy hétig keservesen zokogott, közölte, hogyha most elmegyünk, akkor vissza se jöjjünk, nem beszélt velünk, szóval tulajdonképpen a szokásos... Mintha nekem a legnagyobb vágyam egy hipochonder, válogatós, idegesítő középkorú nővel, és a gyík fiával nyaralni, akinek 28 év alatt a legnagyobb kalandja az volt, hogy elment csocsózni egyszer. Mintha jól esne nekem apámat nézni ahogy totálisan leszar minket, és minden szavát lesi annak a nőnek ("Drágám, idehoznád a homeopátiás -kurvadrágaésértelmetlendelegalábbáltaladfizetett - bogyóimat?"), miközben anyával SOSE csinálta ezt. Lauráról a szupersportos-szuperügyes csodahúgomról ne is beszéljünk, mert a végén tényleg elásom magam. Szóval habár én nem tartom magam antiszociálisnak, most tényleg igyekeztem minden emberi kommunikációtól elzárni magam, mert mégis mit tudnék én hozzászólni a refluxmasszázshoz (...), az ivóvíz ideális hőmérsékletéhez ("túlhideg - jajjnemezmártúlmeleg"), az affektáláshoz, a nyalakodáshoz és áá.. nem, én nem ilyen vagyok. Ja, és az is szar volt, hogy tudom, hogy mennyire tetszett volna a hely anyának.
Na legyen elég ennyi, szerintem egyértelmű, hogy mennyire gáz ez az egész család, és hogy nincs egy épeszű ember sem, akire számíthatok, akivel beszélhetek.
Aztán jött egy spontán munkalehetőség, és tekintve, hogy mostanában sok pénzre lesz szükségem, meg amúgy is tök bulinak hangzott, elvállaltam: EFOTT-on italpultoztam, déltől éjfélig (Réka meg éjféltől délig, miután kértük, hogy egy műszakban legyünk :D), szóval igen lemaradtam minden koncertről. De azért nagyon tanulságos volt ez a munka. amikor tényleg 12 órán át a 40 fokban ugrálsz, pihenni, enni nincs időd, és inni is csak azért mész ki 1-1 percre, mert különben meghalnál. Az állóképességem, a reflexeim, az ügyességem, a logisztikai képességem, a nem létező fejszámolási tehetségem, a csapolt söreim minősége, a türelmem - hogy minden részeg paraszttal egyformán bánok, a nem kívánt udvarlók humoros lerázása: csupa olyan dolog, amiben hihetetlen sokat fejlődtem. És azért ezek a jövőben hasznosíthatóak lesznek. Szóval amellett, hogy tényleg eddigi életem legdurvább 5x12 órája volt, én élveztem, és a jövőben még csinálnék ilyesmit. És ezek után az IÖCS-ös 3-4 órás műszakok nagyjából semminek fognak tűnni. És... minden tisztelet a fesztiválon dolgozóknak.
Szóval eddig sem unatkoztam, de mostantól tényleg beindul a pörgés. És ezt eddig nem sokszor mondhattam el, de most gyakorlatilag 100%-ban saját pénzből finanszírozom a dolgokat. És ez nagyon jó érzés.
Még kéne írnom pár dologról, de inkább megyek jógázni.