How can I forget You?

Szomorú vagyok... Úgy tényleg.
Minek töröm magam? Miért várok félórákat reggelente, hogy NE találkozzak Vele? Minek várom az iskola minden egyes másodpercében, hogy arra jöjjön, hogy akkor NE vegyen észre? Vagy pedig egy orra alatt elmotyogott sziával jelezze, hogy jé, még ez is él. Minek dobog mindig a szívem? Miért vagyok tíz éve szerelmes belé?
Ha TUDOM, hogy soha senkinek nem leszek annyira fontos, mint Ő nekem. Nemhogy neki.
Nem adom fel, és nem törődöm bele a lehetetlenbe, de tényleg megkérdezném, hogy ez hol igazságos? Hogy egyes emberek egész életükben másokra várnak, akik észre veszik, hogy egyáltalán léteznek. Ha tudná, hogy mennyire fontos nekem...
NA NEM! Még egyszer nem tudhatja meg.

Ma is: már magyaron halálra izgultam magam, mert a szerda azt jelenti, hogy mehetek vele haza. Aztán francián is már egy lökött liba voltam. De azért okos liba, mert azt sem tudtam miről van szó, de azért tök jól lefeleltem. Aztán ebédnél, még lököttebb lettem. Ilyenkor annyira megváltozok...
És valamiért azt érzem, hogy kell egy biztosíték mellém. Aki olyan, mint Chrisnek Rachel. Ezért odaültem Jókr mellé, amivel kb. kizártam a lehetőségét annak, hogy együtt ebédeljünk. Nem tudom, néha azt érzem, hogy Chrisék azt hiszik, hogy járok Jókrvel. Ami persze rossz, mert nem igaz. De azért mégis egyfajta biztonságérzetet ad. Hogy bizonytalanságban tarthatom.
Nem mintha érdekelné.

Szóval ma Rachellel elmentünk játszótérre, és rávettük Jókr-t is hogy jöjjön, sőt Petert is.
Az egész metróút hazafelé abból állt, hogy én meg Jókr dumáltunk, néha Rachel is csatlakozott, még néha Peter is odadobott valami beszólást nekem, de Chris... fel sem nézett a Pesti Estjéből. Tök hidegen hagyta, bármit mondtam. Mintha nem léteznék. Rachel vagy Peter kérdéseire néha válaszolt. És nem akart jönni velünk játszótérre.
Merthogy az anyukája szülinapjára kell verset írnia. Ez cuki lenne, ha nem tudnám, mi a valódi ok: hogy én ott vagyok.

A játszótér nagyon király volt: Peter lefröcskölt a jéghideg vízzel, én meg vissza. Kár hogy viharos szél és rohadt hideg volt. Remélem megfázik.
Amúgy őszintén, kicsit jó volt szórakozni. Csak kicsit. Annak ellenére, hogy Peterrel utáljuk egymást. De legutóbb, mikor ez volt, mármint, hogy így szórakoztam, akkor tíz hónapig jártam egy senkivel. Akit nem igazán szerettem. De azt hittem, elfelejthetem Christ.
De nem ilyen jelentéktelen tinikapcsolatokkal.
Nem. Ahhoz kell valaki, aki mondjuk olyan, mint Edward. Például Edward.

De amúgy jó volt egy kicsit Rachellel lenni. Mióta elment elég ritkán tudunk együtt lenni. Pedig ő az egyik legjobb barátnőm. Oké, csak egy teremmel arrébb ment, de egy egész világ választ el minket. Ő Bés. Mondjuk annyira hálistennek nem. De attól még Bés. Vagyis mindenben felettem áll.
Én meg csak egy jelentéktelen senki vagyok.