Anybody but my cat...

Szóval elvittük állatorvoshoz. 40 fokos láza volt, de kapott lázcsillapítót, vitamint, tápanyagot, gyógyszert miegymást. Az orvos azt mondta, hogy pár nap és túl lesz rajta. Hallelujah! Komolyan, hatalmas megkönnyebbülés. Nélküle nem tudom mi lenne velem.
Mióta megkaptuk (2003 augusztásában) folyton attól félek, hogy minden, ami azóta történt, csak egy álom, és rettegek, hogy egyszer felébredek. Csak az Eredet után jöttem rá, hogy ez mennyire Eredetes.
Meg fog gyógyulni!

Tegnap reggel is találkoztam Chrisszel. Jó helyen, jókor, ő jött oda hozzám (magától értetődően), és anélkül, hogy hét metrót elengedtem volna. Tökéletes lett volna, ha éppen nem Ciliért aggódtam volna. Komolyan, majdnem elbőgtem magam, és ott nyávogtam neki. Totálisan megértett. Bár tényleg nehéz elképzelni egy destruktív, depressziós, stresszes macskát. Legszívesebben rádőltem volna a vállára, olyan közel volt, de ahelyett, hogy részesévé vált volna a lelki válságomnak, én szedtem össze magam, hogy normálisan tudjunk beszélgetni. Ismét csodálatos volt.  Tényleg barátomnak érzem most már. És viszont. Én vagyok az egyetlen évfolyamtársa, akivel aktívan kommunikál. Ez azért jó érzés.
Olyan jó lenne, ha több is lehetne. Szükségem van rá. És a tíz év alatt most alakult ki a legnagyobb valószínűségű kapcsolat arra, hogy legyen kapcsolat (de érthetően fogalmazok xD).

Április elseje alkalmából az évfolyam a nyelvórákon össze-vissza volt. Mi, franciások haladó németre mentünk be. Peterék vezetésével Activityztünk. Egész jó volt, bár igyekeztem kivonni magam. Érdekes, hogy Peter többször is szólított engem, mást sosem... de még érdekesebb, hogy utánam így Chris jött. Mármint úgy felpattant, nem is várta meg, hogy szólítsa Peter. Ezt vehetem pozitív előjelnek?
Mindenbe mindig mindent beleképzelek. Nem akarok csalódni. Ezúttal nem. Túlságosan szeretem Christ. Nem akarom elrontani.

Más nem nagyon történt a suliban. Végig rossz kedvem volt, mert iszonyatosan aggódtam Cili miatt. Este voltam Wendyvel angolon, aztán macskaágyneműt mostam, aztán a kocsiba vackoltam be magam picúrral. Kényelmes volt. Érte mindent.
Reggel napozás, állatorvos, angol, és most is itt van velem a cica. Kicsit nyugodtabb vagyok.