Almost angry

Nagyjából minden oké.
Ma tökéletesen időzítettem. Odajött hozzám. Egész metrón együtt jöttünk, aztán a villamossal, aztán gyalog. Végig dumáltunk. Mondjuk, kicsit lökött voltam. Amikor köszönt, az iPodomat rosszul kapcsoltam ki (pontosabban sehogy), ezért 7 órán át folyamatosan ment. És nem merült le. :O
Na, ez tök lényegtelen. Végre, végre, végre vele lehettem. És kizárt dolog, hogy utál. Érdeklődött Cili után. Az egész kálváriát elmeséltem neki, és annyira belemerültünk, hogy majdnem nem szálltunk le a metróról időben. Csomót kérdezett, meg mesélt, és annyira boldog voltam. Hogy nem kell össze-vissza pillantgatom, mint egy paranoiás barom, hogy mikor látom már meg. Meg azon töprengeni, hogy mennyit várjak, melyik metrón lehet, melyik villamossal kell mennem, hogy ugyanakkor érjek a sarokra, amikor ő. Utálom ezt, mégis belső kényszer. A lényeg, hogy MA NEM KELLETT. Ma teljes voltam.
Pesszimista hangulat elfújva. Minden oké. Semmi rossz nem történhet.
Azon kívül, hogy találkoztunk az ofőjükkel, aki olyan fura fejjel méregetett. Tuti utál. Hogy az ő aranyifjait megrontom, vagy nem tudom mit gondol.

Még ma az első óra-beli magyardoga is jó volt. Jennel közösen kellett dolgoznunk, és a táblázatszerkesztésen kívül nem sok elméleti munkával járultam a dologhoz.

Kémián viszont a kedvenc tanárom lecseszte az egész osztályt.
Legszívesebben én is megtenném.

Komolyan, aki egy picit is ismer, tudhatja, hogy nem szoktam halálra tanulni magam. És jó, nem vagyok buta, de kifejezetten zseni sem. Na most, ennyi elég ahhoz, hogy az egyik legjobb tanuló legyek. Az ország legjobb iskolájában. Mármint az ország legjobb iskolájának legrosszabb osztályában.
Ma a tanár 3 random gyereket feleltetett. Kettő közülük egy betűt sem tanult, a másik kettesre tudta a tök könnyű anyagot. Azt hiszem, kapásból fel tudnék sorolni még 14-5 nevet, aki szintén karót kapna. És most lehet azt mondani, jó ki nem szarja le a kémiát? De ugyanez van magyarból, töriből, bioszból, fizikáról, matekról ne is beszéljünk. Csoda, hogy órára bejárnak. Bár jobb lenne, ha nem járnának be, akkor lehet, hogy nem ragadnánk le az ovis szintnél. Ennek így kell lenni?

És lehet azt is mondani, hogy a 10. nem számít, de egy minimális erőfeszítés szerintem nem ártana. Mondjuk venni a fáradtságot, és jegyzetelni. Vagy óra előtt kinyitni a füzetet. Most komolyan, milyen hozzáálllás, ahol a többség már a tábláról a leckét sem másolja le?
Minek járnak ezek iskolába? És akkor, ha valami protekciós ide akar jönni, berakják hozzánk a holthülyéjét, mert a D-be úgyis jó lesz. A híres zseni matek C-t ne rontsuk el, az A hát hm.. elmegy, a B a tökély, a közélébe se juthat senki, a D-be jó lesz a szerencsétlen. A tanárok úgyis utálják az egész osztályt, az a 6-7 ember aki egy cseppet is komolyan veszi a tanulásnak nevezett tevékenységet, meg megszívta. Ez van. Rossz csillagzat alatt született. Egyetem? Micsoda igények...

Már előre látom: Minden idők legrosszabb osztálya. Ami miatt a suli visszacsúszik. Tabló? Nem is fognak fotózni. Szégyen.
És a legrosszabb, hogy eszemben sincs magamra venni. Mert ez 20 másik emberre vonatkozik. Akiket nem pofozhatom fel, hogy TANULJ MÁR, TE HÜLYE!, mert úgysem számít.

Önző vagyok, tényleg magamra gondolok, de milyen esélyem van fejlődni ilyen környezetben? Bejutni oda, ahová akarok. Nem sok. Bár átmentem volna a B-be.

Még jó, hogy Chrisszel jöttem ma. Különben felidegesítene az osztály.