Tiszta ideg vagyok:
- a szüleim tegnapelőtt kitalálták, hogy tönkreteszik a tökéletes nyelvvizsga tervemet. Tegnap egész este bőgtem (amúgy nem szoktam), hogy miért nem lehet egyszer az életben az, amit szeretnék. Aztán még jobban bőgtem, amikor rájöttem, hogy ez az egész persze nem lenne ilyen súlyos, ha felhívhatnám Christ. Aki megnyugtatna, hogy minden rendben lesz, és szeret, stb. Na mindegy, a végén én nyertem a szüleimmel szemben.
- a fizika TZ-m négyes lett -.-
- az idegesítő hülye húgom már megint hisztérikává változtatott. Szóval FACEBOOKRÓL kellett megtudnom, hogy ma IS lopott tőlem. Mindig lop. A ruháimat. Utálom, utálom, utálom. Egyszerűen rohadt irigy vagyok, és már a gondolat, hogy valami, ami az ENYÉM, máshoz kerüljön... belső rossz érzés tölt el. Na aztán persze beégettem ott a képeknél kommentben, a barátai előtt. Aztán üvöltöztünk egy sort. Kötöttünk egy kompromisszumot. Kibékültünk. Mindig ez van... Na jó most, már nyugodtabb vagyok.
- holnap március 15-i ünnepség lesz a suliban. Ez nem baj, csak hogy az a nő fog minket elkísérni. És nála mindenkinek élére hajtott fekete ünneplő gatyát, és vasalt fehér blúzt kell viselni, különben 'nem tiszteli az ünnep szentségét'. Vagy vmi ilyesmi. Október 23-án már eljátszotta ezt. Na most, fekete farmerem lenne (ami neki nem jó...), ha nem lenne rajta egy bazinagy szakadás. A blúzomat ma életem drágaságos húga elhasználta. Ja, a cipő: vagy balerina, vagy lila magassarkú csizma, vagy sportcipő. Nem tudom melyiket értékelné jobban a nő. Amúgy meg jó lenne a fekete magassarkú bokacsizmám, ha nem lopták volna el. Kajak, bevittem a suliba, váltócipőnek, és egyik napról a másikra elszublimált. Persze, senki nem látta. Én a takarítókra gyanakszom...
Na mindegy, lehetne rosszabb is.
Például egy pozitívum a mai napban: körülbelül 2 órán át folyamatosan szóláncoztunk filmcímekkel, eredeti nyelven, és a végén már csomóan beszálltak. Tök jó volt. Csak y-nal elég kevés film van. xD De azért találtunk: Yesman, Yellow Submarine, Yellow Handkerchief.